„Merj�nk nagyok lenni, s val�ban nem oly neh�z, de legy�nk egyszersmind b�lcsek is!”

„Nem izmosodsz meg szellemileg soha, ha nem szedegetsz fel neh�z dolgokat.”

„Tudom, mi a tejben a l�gy,
Tudom, ruha teszi az embert
Tudom, az �j tavasz mi sz�p,
Tudom, mely gy�m�lcs merre termett,
Tudom, mely f�n mily gyanta serked,
Tudom, hogy minden egy dolog.
Tudom, a munk�t a lusta kedvet;
Csak azt nem tudom, ki vagyok.”

„Tan�ts minket t�r�dni �s nem t�r�dni! Tan�ts meg �lni cs�ndesen!”

„A l�lek t�kre a besz�d.”

„P�rizsban v�laszt�kosak az emberek, vid�ken jellemesek.”

"Az �sz t�ved, az �rz�s soha."

"El�rtem h�t a v�g�re. Sohasem fogom befejezni a t�rt�netemet, mert a befejez�s olyasmi volna, amellyel k�ptelen lenn�k szemben�zni. Rem�nyt t�pl�ltam ott, ahol minden rem�ny meghalt m�r, ami�rt is sz�gyen �s s�t�ts�g lett oszt�lyr�szem. El�ztek, �s a vissza�t �r�kre bez�rult m�g�ttem, b�rmennyire k�ts�gbeesetten keresem is.
Azt hittem, elmes�lhetem, de az eg�sz vil�g kop�rnak t�nik. Saj�t �nhitts�gem miatt vesz�tettem el azt, amelyr�l nagyon kevesen mern�nek egy�ltal�n �lmodozni is - olyasmire vetemedtem, melyt�l m�g az istenek is iszonyodn�nak."

"Ha �tra viszel magaddal k�nyvet", mondta Mo, mikor az els� k�tetet rakta be �gy a l�d�ba, "k�l�n�s dolog t�rt�nik: a k�nyv elkezdi eml�keidet gy�jt�getni. K�s�bb csak f�l kell �tn�d, azt�n mindj�rt tudod, hol olvastad el�sz�r, mi volt akkor. J�, h�t, ha nem is mindj�rt, de lassan �s ann�l biztosabban. Hidd el nekem, a k�nyv olyan, mint a l�gypap�r. Az eml�kek megragadnak rajta. Amit k�s�bb l�tsz, m�r nem csup�n a k�sz, nyomtatott sz�veg."

"Mert mindent k�nyvek bor�tottak itt, ez csak term�szetes, mennyezetig a roskadoz� polcokat, a sz�keket, a l�d�kat, az asztalokat, a padl�t eg�szen a sarkokig, rejtett zugokig. �s kis halmok - k�nyvhalmok! - �lltak a v�c�ben, a t�v� tetej�n, alul a ruh�sszekr�nyben is, vastag, karcs�, poros, f�nyes fedel�, r�gi meg �j k�nyvek... r�tak �s gy�ny�r�s�gesek, de egy dologban mind hasonl�tott: a legsz�rk�bb napokon is k�pesek voltak el�zni ak�rmi unalmat, �s Meggie tudta ezt, �s szerette �ket �rte, h�t annyi baj legyen, hogy olykor kis h�j�n hasra is esett benn�k az ember."